|
Egykori csapattársai Schumacherről
2006.11.18. 22:09
 Piquet, Brundle, Barrichello és Massa vallott a hétszeres világbajnokról
16 éves Forma-1-es pályafutása alatt Michael Schumachernek összesen 10 csapattárssal volt dolga. Közülük a Motorsport aktuell című lapban négyen most felidézték emlékeiket a hétszeres világbajnokról.
A német versenyző első csapattársa Andrea de Cesaris volt a Jordannél, de ő csak egy verseny erejéig dolgozott együtt Schumacherrel, aki második futamán már a Benettonban ült és egy háromszoros világbajnokkal, Nelson Piquet-vel találta magát szembe.
Piquet akkor már pályafutása végén járt és ezt az a tény is tudatosította benne, hogy hat közös időmérő edzésükből Schumacher öt alkalommal gyorsabbnak bizonyult nála – beleértve legelső párharcukat is.
„Már akkor nagyon gyors volt. Én azonnal rájöttem, hogy számomra eljött az idő és a fiatalok meg fognak előzni, mivel ők mindig éhesebbek, sokkal ambiciózusabbak és több kockázatot hajlandóak vállalni.” – mondja erről ma a brazil ex-versenyző.
Piquet nagyra becsüli egykori csapattársát, aki gyakorlatilag nyugdíjba küldte őt: ”Örülök, hogy a legelső és a legutolsó versenyének is tanúja lehettem. Michaelnek tökéletes pályafutása volt, a győzni akarása óriási, ennek mindent alárendelt. Természetesen néha hibákat is elkövetett, de ő is csak ember.”
A következő csapattárs, Martin Brundle volt, aki 1992-ben versenyzett az első teljes szezonját futó Schumacher mellett, s elmondása szerint elsősorban Schumacher magabiztossága maradt meg benne az eltöltött egy évről.
„Már akkor is megvolt ez a látszólag határtalan önbizalma, amivel a csapattársait mentálisan ki tudja készíteni. Ez nem szerep. Valóban ilyen. Szerencsés alkat, hogy alig izzad és ezáltal mindig azt a benyomást kelti, mintha neki minden könnyű lenne.” – mondta. Brundle úgy véli, hogy a hétszeres világbajnok abban is szerencsés volt, hogy egy olyan korszakban érkezett, ami kedvezett az ő versenyzői felfogásának: „Schumachernek feküdt, hogy a Forma-1 éppen ebben a korban ment keresztül olyan változásokon, amelynek során az autók megbízhatóbbak lettek, így a versenyeken az elsőtől az utolsó körig lehetett nyomni.”
Brundle arra is jól emlékszik, amikor együtt edzettek a fiatal versenyzővel egy konditeremben és Schumacher szinte minden gyakorlatnál talált valami kivetnivalót abban, ahogy ő végezte azt: „A pszichológiai párharc már akkor ment. Szerencsére régóta a sportban voltam ahhoz, hogy ez kihozzon a nyugalmamból.” – mondja Brundle erről.
A brit szerint Schumacher a tapasztalatlansága miatt akkoriban rosszabbul állította be az autóját, mint ő és rosszabbul rajtolt nála. „Ezzel nyilvánvaló problémái voltak.” – mondta. Emlékeiben különösen élénken él az 1992-es Kanadai Nagydíj, amelyen az ő autója gyorsabb volt, ám Schumacher végig blokkolta őt. Schumacher évekkel később elnézést kért ezért: „Érezni lehetett, hogy őszintén mondja.”
Mindazonáltal a britnek egész évben egyszer sem sikerült időmérő edzésen megvernie fiatal csapattársát, s versenyen is csak két alkalommal végzett előtte. Ráadásul Schumacher az idő múlásával egyre csak jobb lett: „Számomra világos volt, hogy nekem nem lesz könnyű az általa megtett lépéseket szintén megtenni. Michael intelligens és egyik gyengéjét a másik után radírozta ki.”
Brundle szerint a pályán Schumacher legnagyobb erőssége az volt, ahogyan a gyors kanyarokon keresztülszáguldott. Ez mindig is lenyűgözte őt: ”Be kellett látnom, hogy ha én is megpróbálkoznék ezzel, akkor kirepülnék a pályáról. Megvolt az a képessége, hogy bizonyos kanyarokban valéahogy nagyobb tapadást kölcsönözzön az autójának. Mi erre – teljesen mindegy milyen gumival – ilyen tempónál nem voltunk képesek.”
A legnagyobb hatással azonban az volt rá, hogy ez a 23 éves pilóta mennyire nagy magabiztossággal tartott ki a saját ötletei mellett technikai területeken és azok keresztülviteléért a legtapasztaltabb mérnökökkel is vitába szállt: „Nem hittem a fülemnek, hogy egy újonc ekkora önbizalommal rendelkezik és vitába száll ezekkel a Forma-1-es őskövületekkel. Ez azt mutatta meg számomra, hogy milyen erős karaktere van.”
Schumacher utolsó előtti csapattársa, Rubens Barrichello tavaly év végén, egy évvel eredeti szerződése lejárta előtt hagyta el a Ferrarit, ahol sosem tudott kilépni a hétszeres világbajnok árnyékából.
„A barátságnak sosem voltak meg az alapjai. Amióta nem vagyunk csapattársak, azóta a kapcsolatunk szinte teljesen megszakadt. De nem az ő hibája volt, hogy már nem éreztem jól magam a csapatban.” – mondta a brazil, aki jelenleg a Hondánál versenyez.
Barrichello mélyen legbelül azt is megérti, hogy a csapat miért épült Schumacher köré: „Hogy a szituációt kihasználta a maga javára és arra, hogy versenyeket és világbajnokságokat nyerjen természetes. Ebben az üzletben senki sem ajándékoz a másiknak semmit.”
Piquet és Barrichello után Felipe Massa volt Schumacher harmadik brazil csapattársa – s egyben az utolsó. Míg Piquet-vel ifjú kihívóként, Barrichellóval ereje teljében lévő sztárként, addig a 12 évvel fiatalabb Massával „öreg tanítóként” találkozhatott. Felipe is „tanárként” tekintett rá és nem rejti véka alá mennyire csodálja.
„Schumacher a versenypályák zsenije. Szerintem ő volt a legösszetettebb tehetség. Egyszerűen nem volt gyengéje. Minden képessége megvolt, ami másokban csak részletekben fedezhető fel.” – mondta - „A legtöbbet abból tanultam, hogy hogy átlátta a versenyt. Mindig pontosan tudta mi zajlik körülötte. Ez az, amiben a leginkább kitűnt a többi versenyző közül: a nehéz helyzetekben.”
Massa azt is elmondta, hogy Schumacher mindig a legnagyobb jóindulattal viseltetett iránta. Például utolsó versenyén, Brazíliában – amelyet Felipe megnyert - együtt örült vele: „Biztos vagyok benne, hogy ez szívből jött. Tulajdonképpen mindig ilyen volt hozzám.”
A verseny után Schumacher barátaival ellátogatott Massa partijára, majd a következő reggelen SMS-ben köszönte meg a brazilnak a meghívást: „Ez megmutatja, hogy a versenypályán és a világban ugyan sztár, de alapvetően egy teljesen normális, közvetlen ember maradt.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
