Tegnap este a német RTL Stern TV című műsorában Michael Schumacher az utolsó hosszabb interjúját adta visszavonulását követően. A jó hangulatú show-ban elhangoztak komoly kérdések és válaszok és vicces történetek is.

Schumacher egy Fiat 500-assal gördült be a színpadra – mint a műsorból kiderült (a gokarton kívül) ilyen autót vezetett életében először, 8 évesen.

Természetesen az első kérdések között volt, hogy miért vonult vissza, hogyan jutott el erre az elhatározásra és hogy érzi magát „nyugdíjas” versenyzőként.

„Bizonyos értelemben megkönnyebbülést jelent számomra, hiszen a sporttal természetesen nagyon sok kötelezettség is együtt jár.” – mondta – „Magammal szemben is mindig magas követelményeket támasztottam. Mindig nagy a nyomás, amikor az ember állandóan azzal foglalkozik, hogy mit kell jobban csinálnia, mit lehet az autón, a csapaton, saját magán javítani. Ez mindig ott van a fejedben, a szabadidődben is. Ez most megváltozott és emiatt lényegesen nyugodtabb is lettem.”

„Már évek óta spekuláltak a visszavonulásomról. Korábban nem gondolkodtam rajta, de idén, miután ismét jó volt az autóm és a rosszul sikerült 2005-ös szezon után ismét megmutathattuk mennyire jók lehetünk, azt gondoltam: Mi jöhet még ezután? Ez az állandó nyomás, ez az állandó harc saját magammal – ezek idén megérlelték bennem a gondolatot, hogy ezt már nem szeretném többé. Összességében sosem volt problémám azzal, hogy egyszer el fog jönni ez a nap. Kezdettől fogva azt mondtam: egyszer el fog jönni valaki, aki gyorsabb, mint én. Szerencsére nem jött el az én időmben, de persze csak azokról beszélhetünk, akikkel egy csapatban versenyeztem, hiszen igazán csak velük lehet összehasonlítania magát egy versenyzőnek. Minden más spekulatív.”

A műsor következő részében Michael édesapja, Rolf volt a műsor vendége, aki fia gyermekkoráról mesélt. Elmondta, hogy Michael rendőr vagy autóversenyző szeretett volna lenni, „mert mindkét esetben gyorsan lehet vezetni”. Azt is megtudhattuk, hogy annak idején, amikor a későbbi Forma-1-es versenyző még gyerekként Kerpenben gokartozott egy időben eltiltotta a klubelnök, mivel túl gyors volt, mindenkit megvert és ezzel elvette a többi gyerek – a fizető vendégek - kedvét a gokartozástól. Szerencsére az elnök nem sokára jobb belátásra tért.

Rolf Schumacher nem tartozott azon tipikus autóversenyző apukák sorába, akik maguk terelgetik a sportkarrier irányába csemetéiket: „Sosem akartam autóversenyzőt nevelni a fiamból. Csak egy kicsit barkácsolni akartam.” – mondta a közös gokart szerelésekre utalva.

Michael édesapja nem csinált abból sem titkot, hogy örül fia visszavonulásának: „Már nem kell azon izgulnom többé, hogy tönkre megy-e az autó alatta vagy elkövet-e egy hibát és az azt követő reakciókon sem. Gyerekként mindent tökéletesen akart csinálni és ha hibát követett el, akkor azt először magában kellett visszapörgetnie, nem tudott azonnal kiállni és azt mondani, hibáztam, hanem először magában kellett tisztáznia, hogy miért történt meg.”

A Schumacher-család nem volt tehetős, bár Rolf kifejezetten szegénynek sem tartotta magukat. Michael szerint nem is az anyagi helyzet volt a fontos: „Semmi esetre sem panaszkodhatok. Alapvetően mindig megvolt mindenem, még akkor is, ha nem álltak mindig rendelkezésre a pénzügyi eszközök. Néha az embernek csak bizonyos lehetőségei vannak meg, de ha olyan szeretet uralkodik, mint nálunk uralkodott, akkor ez sokkal fontosabb, mint az anyagi javak. Ami az érzelmeket illeti, nagyon gazdag család voltunk.”

A hétszeres világbajnok szerint nem esett messze az alma a fájától – míg testvére inkább édesanyjukra, addig ő inkább édesapjukra ütött: „Sok mindenben hasonlítok az apámra. Ugyanaz a helyzet most a lányommal is: ha ránézek, akkor sok tulajdonságomat vélem benne felfedezni. Ugyanígy volt a mi esetünkben is, Ralf inkább az édesanyánkra, én inkább az édesapánkra hasonlítok természetben.”

Schumacher 11 éve él boldog házasságban és felesége mindvégig a háttérben maradt. Interjút is csak a legritkább esetben adott. A hétszeres világbajnok elmondta tudatosan alakították így: „Ez a világ nem feltétlenül a mi világunk, ez a munkám része. Corinna úgy döntött, hogy szeretné magát távol tartani ettől.” – mondta.

A gyermekei esetében ugyanazokat az értékeket emelte ki, amelyet a saját gyermekkorában is fontosnak érzett. Hangsúlyozta, hogy nem az anyagi helyzet és a drága ajándékok teszik boldoggá a gyerekeket, hanem az, hogy a szülők mennyi időt töltenek el velük és ezt az időt hogyan használják ki.

1999-es Silverstone-i balesetéről egy korábbi interjúban elmondta, hogy egyre lassabban hallotta a saját szívverését és azt hitte meg fog halni. Arra a kérdésre, hogy ez valóban megtörtént-e vagy csak beképzelte magának, azt mondta: „Erről még sosem beszéltem orvossal. Akkor csak ott feküdtem és hallottam a szívverésemet, ami egyre halkabb és halkabb lett. Egyszer csak teljesen abbahagyta és minden teljesen elsötétedett előttem. Azt gondoltam: eljött a pillanat, amikor mindennek vége? Ijesztő helyzet volt.”

A veszély ellenére felesége sosem próbálta lebeszélni a versenyzésről: „Nem, ez nálunk sosem volt téma. A feleségem mindig száz százalékosan támogatott. Ő is régóta kötődik az autóversenyzéshez és ismeri a kockázatokat. Nagyon nyugodtan kezelte azt, hogy versenyzek.”

Pályafutása legnagyobb hibájának a Jacques Villeneuve-vel való 1997-es jerezi ütközését tartja: „Ha az autóversenyzésről beszélünk, akkor Jerez ’97-et kell említenem, az ütközést Villeneuve-vel. Nem olyan ember vagyok, aki közvetlenül utána azonnal oda tudok állni és mindent kompletten elemezni tudok. Bizonyos dolgokhoz időre van szükségem, először le kellett tisztulnia bennem, hogy mekkora hibát követtem ott el. Ehhez azonban azt is el kell mondani, hogy Senna, Prost és Mansell korában nőttem fel, akik sokkal keményebben küzdöttek. Akkoriban még ebben a Forma-1-ben éltem. Jerezben egy dolog világos volt számomra: Villeneuve nem fog elmenni mellettem, mindegy mi történik és akkor jött a meglepetés, amikor hirtelen ott volt mellettem. Ma egész biztosan teljesen másképp csinálnám.”

A műsor vendégei között volt menedzsere, Willi Weber is, aki annak idején Forma-3-as versenyző korában összesen 1 millió márkát invesztált a versenyző pályafutásába. A befektetés akkor kockázatos volt, ám azóta többszörösen megtérült: „Hamar felismertem, hogy Michael kivételes tehetség. Mindig az volt az érzésem, hogy meg fog térülni a belé fektetett pénzem.” – mondta a stuttgarti üzletember.

Viszonylag ritkának számít az a kapcsolat, ami Schumacher és Weber között kialakult, hiszen a tapasztalat szerint sok sportoló vagy művész előbb-utóbb összeveszik menedzserével és szétválnak útjaik. Azonban Schumacher pályafutását ezen a téren is a harmónia és a lojalitás jellemezte. A német média ugyan gyakran gúnyolta Webert „Mr. 20 százaléknak”, mivel szokatlanul soknak tartották az összeget, ami Schumacher fizetéséből jár neki, ám a versenyző sosem sajnálta tőle a pénzt, hiszen nem felejtette el mennyit segített neki a pályafutása elején: „Én sokkal többet profitáltam belőle, mint fordítva.” – mondta a hétszeres világbajnok.

A sikeres együttműködés titkának azt tartja, hogy mindketten csak a maguk területére koncentráltak: „Mindkettőnknek megvolt a maga szerepe és egyikünk sem próbált meg a másik dolgába beleszólni. Én vezettem, ő üzletelt.”

A médiával sokszor meggyűlt Schumacher baja: „Ez nagyban foglalkoztatott. Ha egy normális kérdésre adtam egy normális választ, akkor az az újságban már gyakran teljesen ellentétesen vagy komplikáltabb formában jelent meg, mert az újságírók mindig megpróbáltak még valamit mögé gondolni, valamit beleinterpretálni.”

A műsor vendége volt Rosella Giannini, az a maranellói szakácsnő és étteremtulajdonos, aki a fioranói tesztelések alatt az ebédet hordja a Ferrari tagjainak és akit Schumi csak „Mammának” szólít. Megjelent Ross Brawn, a Ferrari technikai igazgatója a csapat néhány szerelőjével, hogy Schumachernek ajándékozza az utolsó versenyén használt Ferrariját és ott volt Mika Häkkinen is, a német versenyző „kedvenc ellenfele”.

A kétszeres világbajnok egy egykerekű „biciklin” gurult be a színpadra (Häkkinen gyerekkorában artista képzőbe járt), majd ezt rögtön Schumachernek is ajándékozta, hogy legyen mivel elfoglalnia magát a nyugdíjban.

Megtudhattuk, hogy Häkkinen 1995-ös súlyos balesete után Schumacher levelet írt a finn versenyzőnek, hogy így biztassa a lábadozás alatt. „Aki ilyet tesz, annak jó szíve van.” – mondta Mika.

Ezután egy – nem túl komoly – gokartverseny következett Häkkinen, Schumacher, a műsorvezető Günther Jauch és egy hatéves kisfiú között, amit „természetesen” a kisfiú nyert.

Zárszóként Schumi elbúcsúzott a szurkolóitól: „Köszönet illeti a szurkolóimat, akik az évek során sikerre segítettek. Mindezt azért értem el, mert olyan sok támogatást kaptam, különösen a nehéz pillanatokban.”