A Monacói Nagydíjnak kétségtelenül a Williams-istálló futott neki a legelszántabban, az angol gárda egészen pontosan húsz éve nyert utoljára a hercegségben. 1983-ban Keke Rosberg vezette sikerre a Williamst, s a finn sikerét most Juan Pablo Montoya ismételte meg: a kolumbiait ezúttal egyetlen technikai baki sem hátráltatta.

Az idei Monacói Nagydíj azonban valljuk be, unalmas volt. Az eddig is tudvalevő volt, hogy Monte-Carlóban az előzés gyakorlatilag lehetetlen, idén azonban a pilóták mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt be is bizonyítsák. A pályán egyedül a rajt után történt néhány előzés, az összes többi helycsere a boxban történt. Michael Schumacher is szerelőinek köszönheti, hogy végül harmadik lett, csapattársa, Rubens Barrichello ellenben ugyanezeket a szakembereket okolhatja azért, hogy csak a nyolcadik helyen zárt.

Mivel a második helyen Kimi Räikkönen végzett, a világbajnoki pontverseny élén nem történt helycsere. Sőt, a finn kettőről négy pontra növelte előnyét az ötszörös világbajnok Schumacherrel szemben, s csapata, a McLaren is átvette az első helyet a konstrultőrök között. Amit egyébként nagyban köszönhet a Michelinnek, a francia gyár ugyanis ezúttal is sokkal jobb gumikat szállított partnereinek, mint a Bridgestone.

A rajthoz a brit Jenson Button nélkül álltak fel a pilóták, a BAR-Honda versenyzőjét ugyanis az orvosok visszaléptették a futamtól. Button a szombati, második szabadedzésen szenvedett súlyos balesetet (az alagútból kijövet nagy sebességgel a gumifalnak vágódott), kórházba is kellett szállítani. Noha onnan már kiengedték s a versenyen is szívesen részt vett volna, nem tiltakozott a döntés ellen.

A start amúgy gond nélkül ment le, még csak össze sem koccant senki. Montoya alaposan beletaposott a gázba, így a kolumbiai a harmadikról feljött a második helyre. Räikkönen csak leste az egészet, Ralf Schumacher meg lazán megőrizte az első pozíciót. Az első kör után R. Schumacher, Montoya, Räikkönen, Trulli, M. Schumacher, Alonso (ő nyolcadikból lett hatodik), Coulthard, Barrichello volt a sorrend, s egy ideig (három körig) ez is maradt, be kellett küldeni ugyanis a safety cart: Frentzen az alagútból kijövet lebontotta autóját a palánkon.

A biztonsági autó távozása után Montoya tessék-lássék alapon megtámadta Ralf Schumachert, igazándiból azonban nem volt esélye az előzésre. A két Williams mellesleg egy kör alatt majd' három másodperces előnyre tett szert Räikkönennel szemben, a nyomukba sem érhetett senki.

Jóideig (dehát ez a monte-carlói verseny sajátossága) semmi érdemleges nem történt: a Williamsek magabiztosan őrizgették az első két helyet, Räikkönen állandósította hátrányát négy másodperc körül, Michael Schumacher pedig nem nagyon tudott Trulli közelébe férkőzni. Barrichello ugyan összehozott egy leggyorsabb kört, ám nem sokkal később már ismét Ralf Schumacher állt az időlista élén.

Schumi jól ment a monacói utcákon

A 12. körben véget ért a futam a brazil Antonio Pizzonia (Jaguar) számára, csapattársa, Mark Webber pedig három fordulóval később megkezdte a kerékcseréket. Csak a hátsó gumikat cserélték a szerelők, az elsőkhöz nem nyúltak. Érdekes. Sokáig mondjuk nem lehetett merengeni rajta, néhány minutummal később ugyanis az ausztrál pilóta visszatért a boxba, s kiszállt autójából. Elektronikus hiba végzett a Jaguarral.

A huszadik körre Montoya egy másodpercre közelítette meg az éllovas Ralf Schumachert, s Räikkönen is felzárkózott két és fél másodpercre. Egy fordulóval később teljesen "összetorlódott" a vezető trió, valószínűsítve, hogy valami tönkrement Ralf Schumacher autójában. A német ki is ment a boxba, s nyolc másodperc alatt kapott új kerekeket, valamint üzemanyagot (a nyolcadik helyre tért vissza).

Két körrel később Montoya is meglátogatta a szerelőket, így Räikkönen vette át az első helyet. A kolumbiai a boxban megelőzte a kis Schumit, azaz a hetedik helyre érkezett vissza. Nem sokkal később a McLaren finnje is szervizelt, s kerékcseréje után igazolódni látszott a feltevés, miszerint átmeneti technikai hiba merült fel Ralf Schumachernél: Räikkönen is visszatért a német pilóta elé.

A 27. körben Trulli és Coulthard együtt tudta le a "kötelezőt", így átmenetileg Michael Schumacher vette át az első helyet. A második Alonso, a harmadik pedig Barrichello volt, igaz, csak két kör erejéig, akkor ugyanis a másik renault-st is kiszólították a mérnökök. Egy körrel később Barrichello is tankolt, majd Michael Schumacher sem várhatott tovább: annyit azonban elért, hogy a harmadik helyre tért vissza. Az első kerékcserék után tehát Montoya, Räikkönen, M. Schumacher, R. Schumacher, Trulli, Coulthard, Alonso, Barrichello volt a sorrend.

Néhány körig ismét nem történt semmi: kiderült, hogy valahol mindkét Minardi "elveszett", Trulli és Coulthard pedig remek csatát vívott az ötödik helyért. Az élen Montoya négy másodperccel vezetett Räikkönen előtt, M. Schumacherrel szemben pedig 12 másodperc volt az előnye.

A nagy pangás a 48. körben ért véget, ekkor a negyedik helyről Ralf Schumacher állt ki kereket cserélni. A szerelők hiba nélkül dolgoztak, csakúgy, mint egy fordulóval később az éllovas Montoya esetében, aki a harmadik helyre térhetett vissza. Az első helyet így Räikkönen vette át, aki kíméletlenül rálépett a gázra: zsinórban háromszor 1:15-ön belül autózott. Hiába volt azonban a nagy igyekezet, a boxban (53. kör) nem tudta megelőzni a kolumbiait.

A Rascasse-kanyarban (szintén az 53. körben) Ralf Schumacher hibázott, majdnem lekoccolta a szalagkorlátot, az utolsó pillanatban azonban korrigálni tudott. Az 56. körben az egymással csatázó Trulli és Coulthard ismét együtt állt ki kereket cserélni, ám a sorrend a depóban sem változott közöttük: Trulli centikkel ugyan, de be tudott sorolni a skót elé.

M. Schumacher az 59. körben intézte el második boxkiállását, ám ezúttal egyetlen helyet sem tudott előrelépni, azaz maradt harmadik. Barrichello rögtön utána szervizelt, majd (az első nyolcból utoljára) Alonso is kereket cserélt. Jól járt, hogy ilyen sokáig várt, az ötödik helyre tudott ugyanis visszatérni. Ezen kívül nem változott semmi, azaz az állás Montoya, Räikkönen, M. Schumacher, R. Schumacher, Alonso, Trulli, Coulthard, Barrichello volt.

Montoya monacói győzelme megérdemelt.

A 65. körben műszaki hiba vetett véget Jacques Villeneuve versenyének (az idén már sokadszor), Kimi Räikkönen pedig teljesen utolérte Montoyát. Jó szokás szerint sokáig megint nem történt semmi, egyedül M. Schumacher közelítette meg kicsit az éllovasokat, de hátránya így is öt másodperc volt. Az utolsó három körben semmi sem változott, így Keke Rosberg 1983-as sikere után ismét Williams-győzelem született a hercegségben. Igaz, nem az első helyről induló Ralf Schumacher, hanem Juan Pablo Montoya vetett véget a húszéves böjtnek, de ez nem különösebben érdekelte az önfeledten ünneplő williamseseket. A második helyen Kimi Räikkönen, a harmadikon Michael Schumacher végzett, öccse, Ralf negyedik lett, a további pontszerző helyeken pedig Fernando Alonso, Jarno Trulli, David Coulthard és Rubens Barrichello osztozott.

1. Montoya (kolumbiai, Williams-BMW) 1:42:19.010 ó
2. Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 0.602 mp hátrány
3. M. Schumacher (német, Ferrari) 1.720 mp h
4. R. Schumacher (német, Williams-BMW) 28.518 mp h
5. Alonso (spanyol, Renault) 36.251 mp h
6. Trulli (olasz, Renault) 40.972 mp h
7. Coulthard (skót, McLaren-Mercedes) 41.227 mp h
8. Barrichello (brazil, Ferrari) 53.266 mp h
9. da Matta (brazil, Toyota) 1 kör
10. Fisichella (olasz, Jordan-Ford) 1 kör
11. Heidfeld (német, Sauber-Petronas) 2 kör
12. Firman (ír, Jordan-Ford) 2 kör
13. Panis (francia, Toyota) 4 kör

Kiesett:

Villeneuve (kanadai, BAR-Honda)
Wilson (brit, Minardi-Cosworth)
Verstappen (holland, Minardi-Cosworth)
Webber (ausztrál, Jaguar-Cosworth)
Pizzonia (brazil, Jaguar-Cosworth)
Frentzen (német, Sauber-Petronas)

Leggyorsabb kör: Raikkönen, 1:14.545
   
Következik a világbajnokság nyolcadik futama: Kanadai Nagydíj (Montreal, június 15.)