Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb versenyén Fernando Alonsónak sikerült egészen a célvonalig maga mögött tartania az élete egyik legszebb produkcióját nyújtó Michael Schumacher Ferrariját. Schumacher elképesztő tempót diktálva, a tökéletes időzítésnek hála feljött a 13.-ról a második helyre.

Az Európába visszatérő Forma-1-es mezőny kellemes időben sorakozott fel a rajtrácsra, és az előzetes félelmekkel ellentétben az időjárás a továbbiakban sem játszott főszerepet: tiszta, száraz versenyt futhattak a pilóták. A rajt hasonlóan tiszta volt: a mezőny kalamajka nélkül tudta megkezdeni a 63 körös száguldást, egyedül Felipe Massának adódott kisebb nehézsége az indulással.

Helycserékre persze bőven alkalmat adott a start, bár az első három helyről rajtoló Kimi Räikkönen, Fernando Alonso és Jenson Button között változatlan maradt a sorrend. A Toyotát vezető Jarno Trulli ellenben kiválóan érzett rá a piros lámpák kigyulladásának ütemére, hiszen sikerült helyet cserélnie Mark Webber Williamsével, megszerezve a 4. pozíciót. Még elégedettebben dörzsölhette tenyerét a sokat ócsárolt Jacques Villeneuve, neki Ralf Schumacher Toyotáját és Rubens Barrichello Ferrariját is sikerült Sauberje mögé utasítania.

A motorcsere miatt 10 hellyel hátrébb sorolt és beragadt Felipe Massa Tiago Monteiro Jordanjének megelőzésével kezdte meg a felzárkózást, üldözőbe véve az újonc csapattársa, Tonio Liuzzi által faképnél hagyott David Coulthardot. A következő említésre méltó esemény azonban nem az ő nevükhöz, hanem a már-már valószerűtlen pechsorozatot produkáló Giancarlo Fisichelláéhoz fűződik. Az első időmérőn hibázó, emiatt csak a 11. helyről startoló olasz Ralf Schumacher maga mögé utasításával ugyan hozzálátott a visszakapaszkodáshoz, ezt azonban csak az ötödik körig tehette: ekkor a Variante Alta sikánban egyelőre ismeretlen okból elvesztette uralmát Renault-ja felett, a gumifalba csapva az autót.

Kimi Räikkönen eközben egyre magabiztosabb előnyt épített fel McLaren-Mercedese volánja mögött. A mögötte autózó Alonso is óriási tempót diktált, így az élen álló Räikkönen-Fisichella-Button-Trulli négyes biztonságos távolságban követte egymást. Trulli viszont láthatóan feltartotta a mögötte haladó négy autót, Webbert, Satót, Wurzot és Villeneuve-öt. A fanatikus szurkolói előtt autózó Michael Schumacher eközben a 13. helyen, közvetlenül öccse mögött autózgatott, pedig látható volt, hogy sokkal gyorsabb lenne nála. Igaz, a felesleges csetepaté elkerülésével legalább kímélhette Bridgestone abroncsait, a verseny második felére tartogatva azokat.

Az első drámai pillanatra a kilencedik körben került sor. Miután a szélvészgyors Räikkönen megfutotta a verseny addigi leggyorsabb körét, autója lelassult, s az egész versenyhétvégén brillírozó finn kénytelen volt a boxba hajtani. Bahreinben már úgy tűnt, Räikkönen és a McLaren végre magára talál, Imolára ráadásul az időmérőn mutatott gyengélkedést is pole pozícióra cserélte, nem csoda, hogy az egyelőre ismeretlen eredetű műszaki hiba megviselte a fiatal versenyző idegeit, aki dühösen hajította át kormánykerekét csapata garázsán.

A tankolások első hullámát Massa nyitotta meg a 17. körben, aki előtte túl vehemensen próbálta megelőzni Coulthardot, és ennek első légterelője látta a kárát. A szárnyaszegett Saubert Barrichello követte a boxba, arra azonban nem számított a brazil, hogy elektromos hiba miatt néhány körrel később - immár végleg - a garázsba kell kormányoznia Ferrariját. Közben szép csendben a két új Minardi is megadta magát.

A verseny következő kulcsfontosságú szakaszának bizonyult a kiállások első hulláma, hiszen míg az előtte haladók sorra látogatták a boxot, Michael Schumachert semmi sem zavartatta abban, hogy a megtisztuló pályán a 27. körig száguldhassa a gyorsabbnál gyorsabb köröket. Nem csoda, hogy mire mindenki felvette a neki szánt üzemanyagot, a címvédő a harmadik helyen üldözte Jenson Button feltámadó BAR-Hondáját. Ha már a brackley-i csapat szóba került, mindenképp érdemes megemlékezni Takuma Sato rá jellemzően vakmerő és látványos manőveréről, amivel Webbert utasította maga mögé a Tamburellóban. A japán ráadásul a tankolások segítségével Trullit is legyűrte, ellentétben az ausztrállal, aki téphette a haját, hogy beragadt a lassúcska Toyota mögé. A 31. körben ráadásul a Variante Altában el is fékezte magát - Villeneuve legnagyobb örömére. A beugró Alex Wurz szintén kiállása remek időzítésének köszönhetően tornázta fel a negyedik helyre McLarenjét.

A második etap már egyértelműen Michael Schumacherről szólt. A német körönként két másodpercet hozott Alonsóékon, rohamosan csökkentve Buttonhoz képest felhalmozott 20 másodperces hátrányát. Mire ez elfogyott, a Renault már teljesítette harmadik szervizelését, az angol azonban csak nem akart félreállni a világbajnok útjából, nagyszerűen tartva a villámgyors Ferrarit. Schumacher csak akkor tudott megszabadulni Buttontól, amikor az utolérte az egymással pepecselő Williamseket. A lekörözött páros a német malmára hajtotta a vizet, hiszen alkalma nyílt bebújnia Button elé a Variante Alta sikánban.

Két körrel sikerült így megtoldania féktelennek tetsző szabad száguldását, és mikor a 49. körben magához vette mai utolsó benzinadagját, megkezdődött az utóbbi évek legizgalmasabb 13 köre. A hajrá egyetlen dologról szólt: sikerül-e Fernando Alonsónak maga mögött tartania a mezőny leggyorsabb autóját? A külső szemlélő számára is idegölő mérkőzést - melynek során szerencsére mind Alonso, mind Schumacher megtartotta lélekjelenlétét - végül a spanyol tehetség nyerte, mivel a hétszeres világbajnok nem tudott fogást találni rajta a kanyargós imolai aszfaltcsíkon.

A San Marinó-i Nagydíjat tehát a zsinórban harmadszor diadalmaskodó Fernando Alonso nyerte meg Michael Schumacher előtt, és a szezonban először sikerült dobogóra állnia Jenson Buttonnak is. Rajta kívül Takuma Sato ötödik helye is mutatja: a BAR-Hondánál megmozdult valami, míg a Toyota párosának a hetedik-nyolcadik hellyel kellett megelégednie. A beugró Alex Wurz csendes versenyt produkált a McLarennél, negyedik helye jobb Pedro de la Rosa bahreini eredményénél, arról pedig nem az osztrák tehet, hogy a sakhiri pálya kiváló előzési pontokat is magában foglal. A Williams újabb középszerű futamon van túl, Villeneuve hatodik helye pedig azt bizonyítja, hogy akinek halálhírét kelti, sokáig él.

Bár a Renault továbbra is veretlen 2005-ben, az igazi csemegének bizonyuló és a mezőny alapos átrendeződését hozó San Marinó-i Nagydíj jelzi: a Ferrari nem adta fel az idei küzdelmet.

Verseny 4. - San Marinó-i GP       Helyszín: Autodromo Enzo e Dino Ferrari, Imola       Időpont: 2005. április 24., vasárnap, 14:00-16:00 (CET)       Pályahossz: 4933 m       Időjárás: Száraz (levegő: 18-19 fok, aszfalt: 20-28 fok)       Tavalyi első: M.Schumacher (Ferrari) 1ó26:19.670           Név   Csapat G   Idő   Kiesés oka Kör   1.   Fernando Alonso SPA Renault M 1ó27:41.921   62   2.   Michael Schumacher GER Ferrari B + 0.241   62   3.   Alex Wurz AUT McLaren-Mercedes M + 27.554   62   4.   Jacques Villeneuve CAN Sauber-Petronas M + 1:04.442   62   5.   Jarno Trulli ITA Toyota M + 1:10.258   62   6.   Nick Heidfeld GER BMW.WilliamsF1 M + 1:11.282   62   7.   Mark Webber AUS BMW.WilliamsF1 M + 1:23.297   62   8.   Vitantonio Liuzzi ITA Red Bull-Cosworth M + 1:23.764   62   9.   Felipe Massa BRA Sauber-Petronas M + 1 kör   61   10.   Ralf Schumacher GER Toyota M + 1 kör   25 mp-s büntetés 61   11.   David Coulthard GBR Red Bull-Cosworth M + 1 kör   61   12.   Narain Karthikeyan IND Jordan-Toyota B + 1 kör   61   13.   Tiago Monteiro POR Jordan-Toyota B + 2 kör   60       14.   Christijan Albers NED Minardi-Cosworth B + 42 kör   hidraulika 20   15.   Rubens Barrichello BRA Ferrari B + 43 kör   elektromos hiba 19   16.   Kimi Räikkönen FIN McLaren-Mercedes M + 53 kör   féltengely 9   17.   Patrick Friesacher AUT Minardi-Cosworth B + 54 kör   kuplung 8   18.   Giancarlo Fisichella ITA Renault M + 57 kör   kicsúszás 5       Leggyorsabb kör: M. Schumacher (Ferrari) 1:21.858     48       B = Bridgestone,  M = Michelin     Az eredmények nem hivatalosak